Az ellenségek

Két ellenség ugyanazon a hajón utazott. Hogy minél messzebb legyenek egymástól, az egyik a hajó orrába, a másik a tatjára telepedett, és ott is maradt. Ekkor eros vihar tört ki, és hányta-vetette a hajót. Az, aki a taton tartózkodott, megkérdezte a kormányost, hogy a hajó melyik része fog elobb elmerülni. "Az orra" - felelte az. Mire a másik: "Akkor már nem bánom a halált, ha végignézhetem, hogy ellenségem elottem fullad meg."

Ugyanígy némely emberek mások iránti gyulöletbol szívesen elturik a szenvedést, csak lássák, hogy azok szerencsétlenül járnak.

A kakasok és a fogoly

Egy ember kakasokat tartott a házában. Mikor talált egy eladó szelídített foglyot, azt is megvette és hazavitte, hogy együtt nevelje amazokkal. Azok azonban csipkedni kezdték, és üldözték, úgyhogy a fogoly elbúsult, és azt hitte, azért nézik le, mert más fajtából való. Kevéssel késobb azonban, ahogy látta, hogy a kakasok egymás ellen is viaskodnak, és nem hagyják abba, míg nem véreznek, így szólt magában: "Én már nem is neheztelek ezekre, amiért megvertek, mert látom, hogy még egymást sem kímélik."

A mese bizonyítja, hogy az eszes emberek könnyebben elviselik mások gogjét, mikor látják, hogy azok az öveiket sem kímélik.

A róka és a kecskebak

A róka beleesett egy kútba, és kénytelen-kelletlen lenn maradt, mivel képtelen volt felmászni. Amikor a kecskebak a szomjúságtól hajtva ugyanahhoz a kúthoz jött, meglátta ot, és megkérdezte, jó-e a víz. A róka balesetét szépítgetve hosszasan dicsérte a vizet, elmondta, milyen jó, és biztatta a kecskét, hogy jöjjön le õ is. Az meg, hogy láthassa a vizet, és szomját is olthassa, meggondolatlanul leugrott. Mikor azután a rókával együtt a kijutás után kezdtek nézni, a róka kijelentette, hogy valami hasznosat gondolt ki mindkettõjük javára.

Az adós

Athénban egy adós, mikor a hitelezõ kérte tõle a kölcsönt, eloször haladékot kért, s nyomorára hivatkozott. Mikor pedig az nem engedett, elõhozta egyetlen disznaját, és a hitelezõ jelenlétében eladásra kínálta. Oda is jött egy vevõ, és megkérdezte, hogy koca-e az eladásra kínált disznó. Azt a választ kapta, hogy koca, de nem akármilyen közönséges ám: a misztériumok idején kocákat ellik, a Panathénaiák idején pedig kanokat. Mikor a vevõ elbámult a beszéden, a hitelezõ még lódította is a dolgot: "Csak ne csodálkozz, mert ez a Dionüsziák idején még kecskegidákat is fog elleni neked."

A mese bizonyítja, hogy sokan a haszon kedvéért nem átallanak lehetetlen dolgok mellett is hamisan tanúskodni.

A fabula (latin 'kitalált történet, mese') versben vagy prózában írt tanmese, amelynek a szereplõi gyakran állatok, antropomorfizált alakban. A fabula példázatos jelleggel világít meg valamilyen világi vagy vallási életbölcsességet, életszabályt. Gyakori, hogy a tanulságot tételesen is megfogalmazza. Legrégibb emlékei a Kr. e. 2. évezredbõl, a sumer irodalom korából maradtak fenn. Az európai hagyományban korai jeles képviselõi Aiszóposz a Kr. e.

Elképzelhetõ, hogy valaki örömmel tanul? Elérhetõ, hogy a gyerekek jókedvvel menjenek iskolába és az órákon szorongás helyett a felfedezés kellemes izgalmát éljék át?

A tanulási nehézségek másik leggyakoribb oka a teljesítménnyel kapcsolatos szorongás és az iskolához, tanuláshoz kötõdõ stressz. A tanulás ösztöntevékenység. Kielégítése - más ösztöntevékenységekhez hasonlóan - örömérzéssel jár(pl.: evés, ivás, ürítés, játék...stb).

A tanulás egy élethosszig tartó folyamat, nem fejezõdik be a középiskola, fõiskola, vagy az egyetem után!

Legtöbbünknek mégis az általános iskolától elkezdve különféle problémái, nehézségei vannak a tanulás elsajátításával.

Ennek fõként három oka van:

• Az egyik, hogy nem tanítják meg az iskola kezdetén a gyerekeket tanulni. Nincs olyan óra, ami a tanulással foglalkozna, mondjuk az általános iskola elsõ osztályában.
• A másik ok a nem megfelelõ oktatási módszerek használata a tanárok részérõl.