A pedagógia a személyiségfejlődésre (és így az életminőségre) ható tényezők közé jellemzően két elemet sorol be. Ezek: a genetika (avagy a személyiség öröklött, szülőktől, nagyszülőktől stb. hozott elemei) és a környezeti (korai gyermekkorban a szülök, később a kortársak, pedagógusok, aztán a társadalom nagyobb csoportjainak stb.) hatása.

Spirituális megközelítésben gyakran felmerül az a kijelentés, hogy az egyén saját életének alakítója.

Ha udvarlólegény ment a házhoz és a lány hellyel kínálta, akkor szíves vendég volt. Sokáig nem volt illő időzni. Eltávozáskor a legény kezet fogott a házbeliekkel, csak a kiszemelt lánnyal nem. Ez volt jel, hogy kísérje ki a pitvarba és ott búcsúzzanak el egymástól. Az volt az illem, hogy a pitvarajtó „verécéjének” közöttük kellett lenni.

A néprajz, a népek sajátságainak feljegyzése az ókorra nyúlik vissza, vagyis a néprajzra is áll mait mondani szokás, hogy már az ókori rómaiak is...

Magyarországon a legendák szerint már Szent Gellért is érdeklődéssel fordult a népi kultúra felé. A néprajz a 19-20. század fordulóján jelent meg a magyar egyetemeken. E múltbéli szokásainkat feltérképező tudomány ismerete választ adhat a jelen dilemmáira, a mai beteg társadalmunkfejlődésének gyógyító irányainak megtalálásában.

À l’occasion de la remise du rapport « Pour une consommation durable », commandé au Centre d’analyse stratégique (CAS) par le gouvernement, Elisabeth Laville explique les enjeux de la consommation durable. Fondatrice de l’agence Utopies, auteur de nombreux ouvrages sur le sujet et fondatrice du site Mescoursespourlaplanète.com, elle a présidé la rédaction de ce rapport.

Qu’est-ce que la consommation durable ?

La consommation durable nous paraît devoir se définir comme un triple changement de nos habitudes.

Magyar őseinknél a testrészekkel, az egészséggel és a gyógyítással kapcsolatos szavaink nyelvünk legősibb török rétegéhez kötődnek. Az egészséggel kapcsolatos írások sok más életmódbeli sajátosságra is rávilágítanak, így pl. a Hartvik-legendában olvashatjuk, hogy a betegségben szenvedőknek orvosságul a király "kenyeret (nem lepényt!), gyümölcsöt és illatos füveket küldött".

A csonton is nyomot hagyó pathológiai vizsgálat közel sem ad teljes képet egy lakosság egészségi állapotáról; az újabban végzett kvantitatív aminosavak vizsgálatok viszont már jobban megmutatják azt, hogy őseink milyen krónikus betegségekben szenvedtek.

A magyarság eredete szempontjából a legdöntőbb bizonyítékot az embertan (antropológia) szolgáltatja. A magyarság eredetét ott kell keresnünk, ahol olyan emberek éltek - netán ma is élnek -, mint amilyenek mi magyarok vagyunk. Ezt a bizonyosságot megszerezhetjük az alaktani jegyek összehasonlítása alapján (népszerűen: "úgy néztek ki, mint a magyarok", tudományosan: olyan morfológiai [típusbeli] jegyeket viseltek, mint a honfoglaló magyarság) és élettani jegyek kimutatásával (pl.

A fizikában a hatáselv a mozgás természetéről tett állítás, amiből egy erőhatás alatt álló test pályája meghatározható, illetve a kölcsönhatás és átalakulás egyenletei levezethetők. A befutott pálya olyan, amelynek mentén számított hatás stacionárius, azaz a pálya kis odébbtolására nem változik. Így a pályát nem az erőhatásokra bekövetkező gyorsulások alapján próbáljuk felépíteni, hanem a stacionárius hatás alapján próbáljuk kiválasztani a lehetséges pályák közül.

A KOZMOBIOLÓGIA ÉS KOZMOPSZICHOLÓGIA LOGIKAI ALAPJAI

 A Kozmosz biológiai hatásai című sorozatunk eddigi cikkeiben beszámoltunk egy új tudományág néhány alapvető eredményéről (Harmadik Szem, 1996 február, március, április). Ez az új tudományág azonban rendkívüli ellenállással találkozik az intézményesített, a társadalom hatalmi szféráiba beépült tudomány (establishment) részéről. Mi ennek az oka?

Vegyünk sorra néhány ellenérvet, utána jöjjön a terület logikai megtisztítása!

Nincs még egy olyan nemzet a Földön, amely egyetlen nemzeti ereklyéjének ekkora jelentőséget tulajdonítana és olyannyira tisztelné, mint a magyar nép a Szent Koronát. Birtoklásáért trónviszályok dúltak, sokszor árulások és összeesküvések áldozatává lett.

Volt eset, amikor egyszerűen ellopták vagy titkon őrizték. Egy alkalommal hazaszállítása közben vesztették el, de mindig megkerült. Többször hurcolták ki az országból, föld alatt elásva rejtegették, és történt, hogy zálog tárgyát képezte.

Sok hangszerünket elfelejtettük - el kellett felednünk, - mert ősi ázsiai kultúránk részei voltak, s mint ilyet a nyugati kultúra felvétele feledésre ítélt (rovásjeles írásunkkal, őskrónikáinkkal és gesztáinkkal együtt). Feledésbe merült a legtöbb hangszerünk egészen addig, míg lényegében ugyanezek a hangszerek évszázadokkal később nyugati "szűrőn" átjutva, néha kisebb változáson átesve ismét eljutottak hozzánk. Ekkor már ugyanis "szalonképesek", hisz a nyugati kultúrából "származnak".