A KOZMOBIOLÓGIA ÉS KOZMOPSZICHOLÓGIA LOGIKAI ALAPJAI

 A Kozmosz biológiai hatásai című sorozatunk eddigi cikkeiben beszámoltunk egy új tudományág néhány alapvető eredményéről (Harmadik Szem, 1996 február, március, április). Ez az új tudományág azonban rendkívüli ellenállással találkozik az intézményesített, a társadalom hatalmi szféráiba beépült tudomány (establishment) részéről. Mi ennek az oka?

Vegyünk sorra néhány ellenérvet, utána jöjjön a terület logikai megtisztítása!

Nincs még egy olyan nemzet a Földön, amely egyetlen nemzeti ereklyéjének ekkora jelentőséget tulajdonítana és olyannyira tisztelné, mint a magyar nép a Szent Koronát. Birtoklásáért trónviszályok dúltak, sokszor árulások és összeesküvések áldozatává lett.

Volt eset, amikor egyszerűen ellopták vagy titkon őrizték. Egy alkalommal hazaszállítása közben vesztették el, de mindig megkerült. Többször hurcolták ki az országból, föld alatt elásva rejtegették, és történt, hogy zálog tárgyát képezte.

Sok hangszerünket elfelejtettük - el kellett felednünk, - mert ősi ázsiai kultúránk részei voltak, s mint ilyet a nyugati kultúra felvétele feledésre ítélt (rovásjeles írásunkkal, őskrónikáinkkal és gesztáinkkal együtt). Feledésbe merült a legtöbb hangszerünk egészen addig, míg lényegében ugyanezek a hangszerek évszázadokkal később nyugati "szűrőn" átjutva, néha kisebb változáson átesve ismét eljutottak hozzánk. Ekkor már ugyanis "szalonképesek", hisz a nyugati kultúrából "származnak".

A legelő állatok bizonyos egységekben jelennek meg. Ezek egységét összefoglalóan "nyájnak" mondjuk, mely szó török eredetű, és a legeltetni kifejezessél azonos.

A régi magyar szóhasználatban - a Hortobágyon is - a lónyáj, nyájas ló a megnevezés, később azonban ez a kifejezés a juhokra korlátozódott.

Kisebb egységeket jelölt a falka, a darab, a tőke, amelynek a nyájon belül egy-egy gazda tulajdonát képező jószágegységet jelentette. Külön kell szólni az "ünön" ma már ismeretlen fogalomról, melyet az 1930-as években a néprajzkutatók éppen a Hortobágyon jegyeztek fel.

Lézersugár segítségével is gyártható felhő, amely megfelelő viszonyok esetén esőt is adhat. Egy új kísérletben a nagyenergiájú sugárzás ionizáló hatást váltott ki a légkörben, ami elősegítette a vízpára kondenzációját.

A légköri vízpára kicsapódásához, tehát a felhők képződéséhez a vízpára mellett kondenzációs magvak is kellenek, amelyeken a folyamat megindulhat. Utóbbiakat különböző mikroszkopikus porszemcsék, aeroszolok alkotják - azonban néhány kísérlet alapján a nagyenergiájú sugárzás is segíti a vízpára kicsapódását.

Lézerrel keltett műcsillaghoz igazítják a tükör alakját, így ellensúlyozzák a légkör nyugtalanságából adódó torzulást és halványodást a modern távcsöveknél. Erre mutatunk be szép példát a világ legnagyobb távcsőrendszerétől.

Bár a chilei Very Large Telescope (VLT) rendszernél már Bond-mozit is forgattak, az alábbi kép nem fantasztikus filmből való. A modern műszertechnika egyik vívmányát használják csillagászati megfigyelésekhez. A Földünk felszínéről végzett optikai csillagászati észlelések egyik fő nehézségét a légkör jelenti: eltérő sűrűségű részek kavarognak benne, ahol a világűrből érkező fénysugarak véletlenszerűen irányt változtatnak.

Több mint ötven évvel a lézer feltalálása után a Yale Egyetem tudósai megépítették az első antilézer készüléket, amelyben az egymással találkozó fénysugarak szinte tökéletesen kioltják egymást. A felfedezés számos új technológia alkalmazása előtt nyithatja meg az utat, az optikai számítógépektől a radiológiáig.

Az 1960-ban feltalált hagyományos lézerek egy úgynevezett erősítő közeget, általában egy félvezetőt, gallium-arzenidet használnak az azonos frekvenciájú és fázisú fény előállításához.

A hét elején a Nap az utóbbi négy év legerősebb kitörését produkálta, hatalmas plazmafelhőt lövellve a Föld felé.

A napvihar sugárzása percek alatt elérte bolygónkat, amit a töltéssel rendelkező részecskék hatalmas felhője követett. Ezek a koronai anyagkidobódások (CME-k) megközelítőleg 24 óra alatt érik el a Földet, látványos aurora borealisokat, északi fényeket produkálva a magasabb szélességi fokokon, sőt még az Egyesült Államok északi területein is.

A történész, az embercsoportok, vagy egyének szándékai mentén kialakult eseményeket vizsgálja és ennek megfelelően alakítja ki - remélhetőleg - felelősségteljes, összegező véleményét.

Merész feladatra vállalkoztam azzal, hogy röviden, a teljesség lehetősége nélkül felvázoljam a jelenbe torkoló Szabadkőműves Amerika rég és közelmúltjának történéseit anélkül, hogy az események okait és mozgató erőit vizsgálnám.- írja a Magyarországi Nagyoriens Jászi Oszkár páholy egy tagja.