Tanulni jó

Amikor elsõ ízben komolyan elgondolkoztam azon, hogy tanulni jó-e, már gyakorló pedagógus voltam, és szinte az egész addigi életemet tanulással töltöttem. Addig nem jutott eszembe feltenni ezt a kérdést magamnak. Csak akkor, amikor a kisfiam iskolába került és a karácsonyi lelkes készülõdés közben bevallotta nekem: Anya, én nem szeretek tanulni.

Megdöbbentem. Hiszen ez eddig nem látszott rajta, az eredményeivel mindannyian - tanár és szülõ - elégedettek voltunk.

Emlékeink az iskolákról, a tanulásról...

Sokunknak ezekrõl a dolgokról biztosan nincsenek kellemes emlékei. A korai felkeléseket, a délutáni játék helyetti tanulásokat szívesen elfelejtenénk. Nem beszélve azokról az érzésekrõl, amelyek akkor kavarogtak bennünk, amikor hazafelé tartottunk ellenõrzõ könyvünkben azokkal az osztályzatokkal, amelyek arról értesítették szüleinket, hogy feleleteink, dolgozataink ezúttal gyengébben sikerültek.

Van azonban ennek a dolognak egy másik oldala is.

Hogyan célszerû az egyes tantárgyak anyagát elsajátítani?

E tanácsok nem kizárólagos érvénnyel bírnak, sõt, az is elképzelhetõ, hogy lesznek olyanok, akik más módszerek és elképzelések alapján fognak majd tanulni. Vannak akik csöndesen olvasva, koncentrálva tanulnak eredményesen, vannak akik hallás után, beszélgetve, kérdezgetve mentorukat, szüleiket, tantársukat. Mások könnyebben megértik az anyagokat, ha gyakorlati példákak említenek, néznek meg.

Munkánk biztosítéka az, ha elõre haladunk tanulmányainkban. Ezt azt jelenti, hogy évente legalább egy vizsgát kell tennünk.

A dolgot megnehezíti az, hogy sokszor a vizsga egy számunkra idegen iskolában történik. Tudnunk kell azonban azt, hogy a vizsgáztatásra felkért iskolák pedagógusai számára is fontos, hogy jól sikerüljenek a vizsgáztatások, ezért õk is segítõkészen és bizakodó várakozással tekintenek a vizsgázókra, fõleg, ha számára a vizsga újdonságot jelentõ szituációt jelent.

(Ezt persze hiába hangoztatjuk, hogy ,,tanár úr, én készültem", ettõl még nem fogunk értékelhetõ osztályzatot kapni.)

Érdemesebb inkább azon gondolkodnunk, hogy melyek lehettek azok a tényezõk, amelyek megzavarták felkészülésünket, befolyásolták azt, hogy a vizsgán jó teljesítményt tudjunk nyújtani.

Abban ne reménykedjünk, hogy mindig minden esetben optimális feltételek állnak majd rendelkezésünkre. Ilyen helyzet ritkán adódik. A ,,váratlan körülményeket, számunkra éppen kedvezõtlenül alakuló eseményeket inkább ,,kalkuláljuk be" a felkészülésbe.

Mi lehetett ennek az oka?

1.  
   • Feledékenység? Akkor ezt könnyû pótolni!
   • Kevés idõnk volt a tanulásra? Ez már nehezebb eset. Ilyenkor át kell tekinteni idõtervezésünket, meg kell próbálni reális megoldásokat találni magunk számára.
   • Úgy éreztük, hogy tudjuk az anyagot, ám a vizsgán kiderült, hogy mégsem megy. Legközelebb érdemes alaposabban átgondolni a ,,nehezebb fejezeteket", és esetleg többször ,,felmondani" a tananyagot.

Napjainkban minden olyan gyerek, aki kapcsolatban áll az internettel, a hálózat révén hozzá tud jutni a legkülönbözõbb adatbázisokhoz, képekhez. A világ ilyen módon történõ szemlélése pedig átalakítja a megértést, az intelligenciát, a gyermeki alkotókészséget is, mivel õ maga is képessé válik szövegek, képek, zene létrehozására.

A tanároknak ki kell alakítaniuk tanulóikban azokat a kompetenciákat, amelyek lehetõvé teszik, hogy képesek legyenek megtanulni egy új, a tudás felfedezéséhez és megszerzéséhez szükséges autonómiát. 

A világhálónak megfelelõ új kompetenciák 

Annak érdekében, hogy ebben az új környezetben navigálni lehessen, az egyénnek meg kell szereznie azokat a szociális és technikai jellegû kognitív kompetenciákat is, amelyek birtokában képes lehet arra, hogy 

o kiválogassa a megszerzett információkat (azaz azonosítsa az információs forrásokat, értelmezze azokat, legyen képes megfelelõ koncepció és kritika kialakítására, tudjon kommunikálni a többiekkel); alkalmasnak kell lennie arra is, hogy a problémákat multidiszciplináris távlatban rugalmasan elemezze, s ebben az új környezetben újabb kompetenciákra tegyen szert; 

o tudjon együttmûködni, csapatmunkában dolgozni, információit a hálón keresztül másokkal megosztani; kísérletet tegyen arra is, hogy hatékony interaktív kapcsolatokat építsen ki más kultúrák és nyelvek segítségével;
 
o uralni tudja az IKT és a tudás felhasználási lehetõségeit, valamint a multimédia új technikai eljárásait az információ megszerzésétõl a tudás(alapú) ismeretek felépítéséig tartó folyamatban.

Bár egy vegyület ízét még nem tudjuk megjósolni, az "édesség" szerkezeti jellemzõje körvonalazódik. Az édes ízt kiváltó szerkezeti egységet - analógiás alapon - "glükofor"-nak nevezik. Ez segíti elõ, hogy az "édes molekulák" a nyelv megfelelõ receptoraihoz kötõdjenek.

Az ízek "kémiájára" vonatkozó legkorábbi utalást Theophrasztosznak tulajdonítják (kb. Kr. e. 350), aki Démokritoszra hivatkozva az édes ízt a kerekded atomokhoz rendeli. Mai tudásunk szerint sok édes molekula valóban ciklikus; például cukor- vagy benzolgyûrût tartalmaz.

Réffy József

Hogyan oktatunk és hogyan oktassunk kémiát?

Nem olyan régen, harminc évvel ezelõtt még biztosan, ha valaki egy kémiával foglalkozó szakembert (lett légyen az vegyész vagy vegyészmérnök képzettségû) felidézett magában, akkor egy fehér köpenyben vegyi laboratóriumban serénykedõ személyre (inkább férfira, mint nõre) gondolt, akit kémcsövek, színes, fortyogó folyadékokkal teli lombikok, Bunsen-égõk vesznek körül.

A nanoszerkezetû anyagok a kémiai anyag olyan egységei, amelyek dimenziói az egy nanométertõl az 50-100 nm tartományig terjednek és nagy felület/térfogat arányúak. Az elmúlt években megerõsödtek azoknak az anyagi struktúráknak az elõállítását szorgalmazó tendenciák, amelyeknek keletkezését és növekedését pontosan ellenõrizni tudjuk.